Sokan próbálják megfejteni a magyar csodát
Az Eb-bronzérmes női kézilabda-válogatottunk nem várt sikere felkeltette a szakma érdeklődését Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány szerint.
Háfra Noémi egy interjúban bevallotta, fel akart hagyni a kézilabdázással.
Küzdelmekkel telezsúfolt évek vannak a Vácon talán ismét magára találó kézilabdázó, Háfra Noémi mögött. A korábban a magyar válogatottban is szereplő szépreményű átlövő az őt képviselő menedzserirodának mesélt a klubváltásai mellett súlyos sérüléseiről és lelki megpróbáltatásairól is.
A beszélgetésben szóba került, hogy hiába robbant be fiatalon a Ferencvárosba és a nemzeti csapatba, a tokiói olimpia évében rendkívül kiégettnek érezte magát, lelki sebeit pedig csak mélyítették a szurkolói reakciók, amelyeket a Győrbe igazolása után kapott.
„Sok bántást kaptam, nem gondoltam, hogy ilyen társadalomban élünk. Fiatalon kerültem be a médiába, de akkor még nem észleltem, hogy mérgező környezetben vagyok. A pályán azt tapasztaltam, hogy szeretnek az emberek, az átigazolásom bejelentése után azonban minden megváltozott. Próbáltam nem foglalkozni a szurkolói megnyilvánulásokkal, kommentekkel, de csak szembejöttek velem, és ez rontotta az önértékelésemet, meg az önbizalmamat. A médiában sokszor lehoznak igazságtalan állításokat, és nem tudunk semmit sem tenni ellene.
Főleg az fájt, amikor a szurkolók az anyukámat szidták, de olyan is előfordult, hogy egy drukker ötszáz forintost lengetett nekem. Én szégyelltem magam a helyében, hogy így bánunk egymással”
– mesélte a még mindig csak 26 éves Háfra.
Miután Győrben nem kapott elegendő játéklehetőséget, Odensébe került, Dániában azonban súlyos térdsérülést szenvedett. A rehabilitációt már itthon végezte, majd felépülése után pedig Montenegróba igazolt. Itt sem sikerült az áttörés, Németország felé vette az irányt, a Bietigheim együttesétől tért haza tavaly ősszel Vácra. Német klubjánál sokáig mellőzték, majd balszélsőként számítottak rá. Szó nélkül elviselte, de továbbra sem érezte a bizalmat, a személyes egyeztetést pedig rendre halogatta a szakember.
Addigra már teljesen elvesztettem a motivációmat, és ott tartottam, hogy abba akarom hagyni a kézilabdázást.
Úgy voltam vele, hogy már nincs erőm bármiből is visszajönni. Csak a rosszat láttam, hogy nem bíznak bennem és mindenhol az utolsó helyen kezelnek. Azért is viselt meg ennyire, mert nem tudtam magamban hová tenni, nem tudtam, miért kapom sorra a pofonokat az élettől” – fogalmazott az átlövő, majd így folytatta:
„Évekig nem tudtam tükörbe nézni. Nem szerettem önmagamat, most azon az úton járok, hogy ez megváltozzon. Azt tudnám mondani mindenkinek, ha szeretjük önmagunkat, sosem vagyunk egyedül, mindig a tükörbe fogunk tudni nézni, és senki nem állíthat meg minket.
Minden nap azon dolgozom, hogy megtaláljam ezt a harmóniát és szeressem magamat.
Remélem, négy év múlva még mindig játszani fogok. Szeretnék ott lenni Los Angelesben a következő olimpián, azonban ez még nagyon messze van” – jelentette ki Háfra, aki egyelőre nem pakol magára súlyos terheket a válogatottság kérdésével, csak a játékra koncentrál, ehhez pedig remek lehetőséget kínál a váci klub. Tudja, ha kiemelkedően teljesít, ismét felépítheti magát a pályán.
Fotó: Instagram/Háfra Noémi